/Összefoglaló a legutóbbi /2014. 04.11./ szemináriumról./
Többen többször elmondták, magam is mindig ezzel jövök: itt a 21. században a kamera már olyan eszköz, mint a ceruza, vagy néprajzos gyűjtők kezében a diktafon, fonográf.
Hogy a kamera használata tényleg olyan legyen, mint a ceruza, kicsit gyakorolni kell. Meg kell szokni, meg kell ismerni, meg kell szelídíteni az eszközt, hogy kézhez simuljon. Ha sikerül kiismerni a kamerát, akkor remek munkatárs lesz. Nemcsak művészi alkotások létrehozására való eszközt kell látni benne, hanem hétköznapi használati tárgyat. Ez a 21. század! végül is!
/Jó persze nincs mindenkinek. Akinek meg van, az nem használja ki. A gondolatot próbálom elhinteni, hogy amikor az iskolában, müv. házban, múzeumban a beszerzést tervezik, ne felejtsék el, hogy ez nem hobbi, hanem fontos használati tárgy./
A kamerával ugyanúgy el kell kezdeni firkálni, ahogy a kisgyerek tanulja a ceruza használatot.
Ezzel próbálkoztunk a legutóbbi foglalkozáson.
Az eredményt – persze „magánban” – megkapták, akik ott voltak.
Néhány kiemelt kép erejéig azért mutatom, hogy miről is volt szó:
Először is sokat nevettünk magunkon, a másikon.
Sára „zombis” ötlete alkalmat adott a fényhatások nézegetésére
A zombik köztünk vannak :)
Ugyanaz a fényhatás, ami a történetben misztikus a riportalanyt furcsává teheti
/ hacsak nem furcsa maga is és azt akarjuk hangsúlyozni. /
A kamera és a „alany” viszonyáról is szó esett. Ha fentről, szemből vagy alulról fényképezzük egészen más érzése támad a nézőnek
Szó esett sokmindenről. pl. a lötyögős, semmire nem jó képekről...
Persze egy alkalom csak játékra ad lehetőséget, de talán az igényt felkelthette.
/Szolgálati közlemény: Legközelebb az igaz vagy hamis témáról és a jegyekről lesz szó. Már most elkészíthető egy bemutató, szinopszis, videófelvétel a "mit üzennék a 100 év múlva itt tanuló néprajzszakosoknak?" témáról. Azoknak mondom, akik nem tudtak részt venni a közös munkában, de szeretnének jegyet./
