A filmkészítés átverés, manipuláció, becsapás, ámítás. Bármennyire bizonygatjuk az ellenkezőjét. És akkor is, ha nem fikcióról van szó, hanem a "valóság" bemutatásáról.
Kezdődik a válogatással:
A felvett valóságból azokat a részeket mutatjuk meg, amik a céljainkat szolgálják.
Egy nagyon leegyszerűsített példa magunkról: Ha az elmúlt szemináriumról azt szeretnénk üzenni, hogy nagyon vidám, összejövetel volt, a kamerahasználat gyakorlása közben készült videóból ezeket a képeket fogom kitenni a blogra: Kedves, szép lányarcokat, mosolyognak, derűsek
/több példa ITT/
Ha nem én rakom ki a képeket, egy rosszindulatú szerkesztő ugyanebből a fordítottját is ki tudja hozni, hiszen mindenféle pillanatok találhatók a vágott anyagban, s egy állókép montázsból az már nem derül ki, hogy melyik volt túlsúlyban, melyik volt a meghatározó, melyik volt csak egy pillanat.
A szerkesztő dönti el mit akar elérni, milyen hatásra törekszik.
Amikor egy show közvetítésénél a vezényelt és persze fizetett közönség önfeledten őrjöng és éljenez és hisztérikusan ünnepel intésre, akkor nekem, a nézőnek tudnom kell, hogy az valami nagyon jó, hiszen ahogy a mondás tartja: „…, milliárdnyi légy nem tévedhet!”
A képek, jelenetek sorrendje:
A montázs, a képek kiválogatása egymásutáni sorrendje a film születése óta kiváló eszköz. Már a középiskolában is megtanuljátok mit mondtak róla a nagy klasszikusok még a múlt század elején.
Ha már átverésről van szó a jelenetek egymásutániságával kiválóan manipulálunk.
Most egy egyszerű mai példa: emlékeztek a Barátság extrákkal c. 'nem is olyan rossz' kategóriájú romantikus film elejére?
Figyelmetekbe ajánlom a FINAL CUT c. filmet, ha nem is vetítik moziban legalább olvassatok róla, és ha lesz rá igény tanszéki vetítésen megnézhető. /egy kritika és ismertető/ / a DVD extrái alapján készített ismertető/
És montázs ügyben a két klasszikus:
Berlin, egy nagyváros szinfóniája
Ember a felvevőgéppel
Gondolkodni mielőtt:
Ha nézel egy dokumentumfilmet, ahol azt hallod a kommentárban hogy mennyire fantasztikus hogy valaki EGYEDÜL megküzd és felmegy és megcsinálja és kibírja és egyedül nekivág! ne felejtsd el soha, hogy valaki fel is veszi azt a képet. /még akkor is, ha a mai technika adta lehetőségeket kihasználva pl. az ő kezében van a kamera, a fejére rögzítve pl. de közben látod, hogy látsz egy másik képet, ahol őt látod a fején a kamerával, tehát nincs egyedül, egy stáb, de legalább egy operatőr van mellette...
Ha látod, hogy a medve kitör az erdőből és fenyegeti az embereket, akkor, ha figyelsz látod, hogy több szemszögből is mutatják, hogy míg az életveszélyről beszélnek, egy több kamerás stáb állja körül, amikor a hős ember kimászik a halál torkából és elzavarja a rémes támadót, a feltételezhetően idomított, vad grízzlyt. Szóval, gondolkodj, s csak azután higgy a szemednek.
Nemrég került fel a netre - nagy népszerűséget szerezve - ez a videó. Pontosan illusztrálja a fentebb mondottakat.
Régen dédiék még azt mondták: igaz, hiszen benne van az újságban.
Aztán rájöttek, hogy nem minden igaz, ami nyomtatott szó.
Később az a mondás járta, hogy de a saját szememmel láttam, benne volt a tévében!
Aztán kiderült, amit a saját szemeddel látsz, az nem az, ami van, hanem amit mutatni akarnak Neked.
/ és itt elsősorban nem azokra a felröppenő teóriákra gondolok, hogy pl. az ikertornyokba nem csapódtak be a gépek, hiába láttuk a szemünkkel, hogy a holdraszállás sem történt meg... naponta keletkezik ilyesmi. de hogy mi az igaz... hát ...
A filmkészítés kezdeteiről és az első híradókról van szó:
"...Az első filmvetítések sikert arattak, s a siker nyomán beindult a nagyüzem ... Már a legelső időszakban is csaltak:
PLETYKÁK:
Lumierek híradós stábja rögzítette a Király esküvőjét, de a felvétel nem sikerült, ezért újra el kellett játszani a nagy pillanatot, szerencsére a király maga vállalta, hogy részt vesz a megismételt szertartáson.
Melies cégét viszont megbízták egy másik király koronázásának felvételével. A biztonság kedvéért a fifikás filmesek már jóval az esemény előtt megrendezték az ünnepséget, ahol állítólag a királyt egy hentessegéd alakította, a királynét egy mosónő, de a lényeg, hogy ezt a változatot vetítették világszerte az esemény megtörténte után, mint hiteles beszámolót.
Fontos volt, hogy a birodalom polgárai lássák, amint királyuk fejére kerül a korona, örök hűséget fogad, s hogy a király csak egy hasonmás? Ki gondolta volna?
Egyébként a kor technika eszközei, a nehézkes kamerák, a gyenge fényérzékenységű nyersanyag elég gondot okozott, így ha biztosat akartak, hát nyugodt körülmények között megrendezték az eseményeket.
http://homepage.eircom.net/~musima/historymotion/camera.htm
Ezen az oldalon sok képanyag, kamerákról, vetítőkről a Lumiere fivérek korából.
Amíg egy valóságos esemény másolatát készítik el a filmesek azért, hogy azt, ami történt élvezetesebben, látványosabban mutassák meg, addig igazán nincs baj, mert ez ugyan nem valódi, de igaz.
A baj akkor van, amikor pl. a haditudósításokat stúdióban vették fel, statisztákkal és főként, ha azok egyáltalán nem arról szóltak, ami a valóságban történt, s erre is van számtalan példa
Mi van ha a Holdra szállás nem történt meg, csak a stúdióban?
Nagyon reméljük az emberiség érdekében hogy ez csak rágalom, kacsa, hamisság
De itt van pl. az olajtól fuldokló madár esete. Jó pár éve egy tanker baleseténél a világsajtót, minden televíziót bejárt a kép, amin egy madár kétségbeesetten próbál kikecmeregni a tengerből a tollára ragadt olajtól elnehezülve .
Aztán kiderült, hogy az a madár soha nem élt azon a vidéken, ahol a olajkatasztrófa történt, valahol máshol, egy másik esetben vergődött a tengerben.
Ez most bűn, vagy csak a hatás kedvéért egy nem valódi, de igaz képet használtak fel?
Akkor ezt lehet?
Talán.
Kivéve, ha a médiamunkások valamelyike öntötte le olajjal a madarat.
Dehát mindenre van példa.
Lehet, meg tudják csinálni, tehát megcsinálják
Erről szól a film, amit ajánlok:
A csúcs manipuláció filmje
Amikor a farok csóválja...
(Wag the Dog)
színes, magyarul beszélő, amerikai filmszatíra, 97 perc, 1997
http://filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=3808
