A televízió persze működik. Dolgoznak a nagy látványos produkciókat előállító megszámlálhatatlan embert felvonultató stábok. A dokumentum és ismeretterjesztő műfajokban is 5 -6 fős csapatok készítik a kiváló anyagokat, de a 21. század megteremtette az egyszemélyes stábot, az egyszemélyes videó újságírót. Nemzetközileg elfogadott neve: video jurnalist
Ugyan már a kilencvenes években feltűnt a beta technika megjelenésével néhány videós, aki 9 kg-os kamerát cipelt a vállán, de ez a műfaj ezé a századé, a kicsi, HD minőséget létrehozó, fényérzékeny és hangérzékeny kamerák megjelenésével teljesedett ki. Ma már a BBC -nek 600 videó újságírója van.
Néhány tudnivaló erről a műfajról:
A videós készíthet anyagokat televízió műsorok kiegészítéseként és dolgozhat az internetre, ahol gyakran - a mondanivaló érdekességétől függően - akár ugyanannyi nézőt is szerezhet magának. Lehet ez önálló mű, lehet egy blog része, vagy online újságok, tévék anyaga.
A videojurnalist újságíró, operatőr, rendező, szerkesztő, vágó, gyártásvezető és technikus egyszemélyben. Kitalálja, megszervezi, felveszi, megvágja és feltölti az anyagát.
Azt hallottam, hogy a sztárriporterek, a múltszázadi tévék nagyon ismert figurái lenézik a videó újságírót. Biztos vannak ilyenek, de az is igaz, hogy ők már nem engedhetik meg maguknak, hogy a zsebükből - táskájukból előrántott kis kamerát dugjanak a riportalanyuk orra alá, mert tőlük nagy stábot, fontosodást, lámpákat és sminkest várnak el.
egy ministáb a kilencvenes évek elejéről:
mikrofonos, /néni a piacról/, hangmérnök, segédoperatőr, technikus, operatőr, asszisztens, rendező
és akkor még a gyártás nem is volt a helyszínen. És a vágó majd csak a vágóasztalon találkozott a felvett anyaggal. Bár mivel ez már betacam kamerával készült egy beta montírozóban várta, hogy összerakhassa a felvett anyagot. és már nem is vágónak, hanem montírozónak hívják, már editál ...
Az alábbi videóban, négy percben megismerkedhetünk a kamerák változásával a kezdetektől, a holnapig. Nagyon érdekes
Néhány dolog, ami különbözik a hagyományos riporter+ operatőr+hangmérnök stáb és a videó újságíró esetében:
Mivel a kamera is a riporter kezében van, nem tud mindig a riportalany szemébe nézni, mert a monitort is néznie kell, ráadásul egészen közel kell lennie az alanyához, hogy a hang is jó legyen. Ez kétirányú. Vagy idegesítő, vagy nagyon intim kapcsolatot teremt. /nekem sok tapasztalatom van, és legtöbbször a második jön be, ketten vagyunk egy szobában, ez jót tesz egy jó beszélgetésnek/
Ha valaki rossz riporter hiába van a háta mögött egy tekintélyt parancsoló stáb, azért vacak marad.
Érdekes, és többféle véleményt olvastam arról, hogy az - e a jó, ha a videojurnalist nagy pakkal jön és megpróbálja a stábot pótolni, van lámpája, mikrofonja, fényt mér, és állvánnyal egyensúlyoz... vagy jön a kis kamerával a zsebében ... ?
Van, amikor bizony nem árt, ha van egy mikroport a táskájában, néha egy fejlámpa sem árt ... ezt mindig a helyszín és téma határozza meg.
Az állvány nagyon kényelmes, de kézben tartva is el lehet érni, hogy hasznos legyen a kép, főként ha az alany nem ül a klasszikus, unalmas riport szituációban, hanem valamilyen munkát végez, jön megy, elfoglalt, ilyenkor meg nem is lehet másként mint kézben tartott kis kamerával követni Őt.
A vágás, montírozás, editálás , a felvett anyag összerakása jó érzéket kívánó, nem könnyű feladat. Vannak világhíres rendezők, akik ezt nem bízzák másra, s van, aki csak akkor tette a lábát a vágószobába, amikor a jelenetek már össze lettek fércelve.
Sokat tudnék erről beszélni, de FILMKELLE blogon megírta helyettem, érdemes megnézni, akit a téma érdekel, sajátos stílusa van, de a lényegi mondanivalója fontos és jó.
Sok gyakorlati példa, összefoglaló tudnivaló van ezen a blogon, akit érdekes a téma, böngésszen!
